Mik ezek?
Az antioxidánsok szerepe a szervezetben vagy a külső környezetben keletkező szabadgyökök elbontása, semlegesítése. A kívülről származó szabadgyökök például a molekuláris oxigénből redukcióval vagy gerjesztéssel, más molekulákból ultraibolya vagy radioaktív sugárzás, hő és különböző vegyi anyagok hatására keletkeznek. Bizonyos gyógyszerek, vegyszerek, altatószerek, ipari oldószerek és a dohányfüst szintén szabadgyökforrásnak tekinthetők. A környezetünkben levő szabadgyökök, amelyeket élelmiszerekkel elfogyasztunk, belélegzünk vagy a bőrön át jutnak a testünkbe, befolyásolják szervezetünk biokémiai folyamatait. A szervezet védekezési rendszerének tűrőképessége elég nagy, ezért sokáig képes megakadályozni, hogy a szabadgyökök káros folyamatokat indítsanak el. Az ellenőrzése alól kiszabaduló szabadgyökös reakciók azonban valamennyi molekulában károsodásokat idéznek elő, ezért különböző betegségek (szív- és érrendszeri, valamint daganatos elváltozások) kialakulását segítik elő.
Hogyan védenek?
A szabadgyökös reakciókkal szembeni antioxidáns védelmi mechanizmus enzimes és nem enzimes elemekből áll, amelyeknek egy része (vitaminok, flavonoidok) csak a növényekben szintetizálódik, s ezekhez az állati és az emberi szervezet csak a táplálékkal jut hozzá, míg másokat, elsősorban enzimeket, szőlőcukrot és húgysavat, az állatok és az ember szervezete is képes előállítani. Az enzimes antioxidáns védelmi rendszer legismertebb tagja a kataláz, a glutation-peroxidáz és a szuperoxid-dizmutáz, amelyek a különböző szabadgyökök hatástalanítását végzik. De fontosak azok a molekulák is, amelyek a mérgező anyagokat eltávolítják, ilyenek például a glutation-S-transzferázok és a kinonreduktáz, valamint a biomolekulák szerkezetében bekövetkezett károsodásokat helyrehozó úgynevezett javító enzimek.
123rf.com
Fontosabb antioxidánsok
Táplálkozás-élettani szempontból különösen fontosak a kis molekulájú antioxidánsok közé tartozó C-, E- és A-vitamin, valamint az utóbbi provitaminja, a béta-karotin. Ezeket a vitaminokat az élelmiszerekből vesszük magunkhoz.
A vitaminokon kívül antioxidáns hatásúak egyebek között a flavonoidok, a fenolsavak és származékaik, az izoflavonoidok, a fitinsav, néhány kéntartalmú aminosav, a redukált glutation, a szelén, bizonyos körülmények között a szőlőcukor, a húgysav, a bilirubin, az ubikinon (Q-10) és a liponsav. Közülük néhányat a növényi élelmiszerek nagy mennyiségben tartalmaznak, ezért a zöldség- és gyümölcsfélék rendszeres fogyasztása nagyban hozzájárul a szervezet prooxidáns/antioxidáns egyensúlyának fenntartásához.
A növényekben előforduló karotinoidok: alfa-, béta-karotin, likopin, fukoxantin, kantaxantin, alfa-karotin stb.
Kapcsolatuk az egyes betegségekkel
Számos vizsgálatban tanulmányozták az antioxidáns vitaminok hatását a táplálkozással összefüggő betegségek, elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek valamint a daganatok gyakoriságának, illetve a miattuk bekövetkező halálozásnak az alakulására. E megfigyelések lényege a következőkben foglalható össze:
Az antioxidáns vitaminok közül a C-vitamin csupán a hiányállapot esetén aterogén hatású, bizonyos daganatfajták ellen azonban véd, és antioxidáns szerepe főleg a karotin (A-vitamin) és tokoferol (E-vitamin) regenerálásában van. A napi szükségleten (110 mg) felüli fogyasztása felesleges. Az E-vitamin a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében játszik elsődleges szerepet, ezen kívül kifejezett szívvédő hatással bír. A daganatok kivédésében nem meghatározó a jelentősége. Mellékhatása miatt nem indokolt, hogy az egészséges ember a napi szükségletnél (12 mg-nál) több alfa-tokoferolt vegyen fel. A karotinoidoknak a napi szükségletnek megfelelő (6 mg béta-karotin) felvétele nagyon hasznos mind a szív- és érrendszeri, mind a daganatos betegségek megelőzésében. Nagyobb adagú alkalmazása a szakirodalmi adatok alapján azonban megfontolandó. Az antioxidáns vitaminok együttes adása hatásosabb, mint külön-külön felvétele a szervezetbe. Az élő szervezetben ugyanis az antioxidánsok, köztük a vitaminok, egységes, egymásra épülő rendszert alkotnak. Ez a rendszer legjobban a természetes formában (gyümölcs, zöldség, gyógynövények) való fogyasztáskor érvényesül. A nagy adagú antioxidáns könnyen prooxidáns hatásúvá válhat.
Nem tápanyagjellegű étrendi antioxidánsok forrásai
Növény | Összetevő |
Szójabab |
izoflavonok, fenolsavak |
Zöld és fekete tea |
polifenolok, katekinek |
Kávé | fenolsavak |
Vörösbor |
fenolsavak, flavonoidok, rezveratrol |
Rozmaring, zsálya |
rozmaringsav, egyéb polifenolok |
Citrusfélék |
biflavonok, kalkonok, naringenin |
Hagyma |
kvercetin, kempferol |
Olívaolaj |
polifenolok |
Zöldségek |
kvercetin, kempferol, apigenin |
Bogyós gyümölcsök | miricetin |
Lugasi Andrea: Az antioxidáns hatású anyagok jelentősége. Új DIÉTA, 2011;1:16.
Flavonolok
Az antioxidáns hatású flavonoidok közé tartozó flavanol számos élelmiszerben, így a kakaóban, feketecsokoládéban, zöld és fekete teában, valamint a vörösborban is megtalálható, ezeket a szív- és érrendszeri betegségek csökkent kockázatával hozták összefüggésbe.
A több mint 5 csésze teát fogyasztók esetében kisebb összkoleszterinszintet és szisztolés vérnyomásértéket tapasztaltak, mint azoknál, akik ennél kevesebb teát ittak.
A flavanolban gazdag kakaó fogyasztása javítja a belhám (endothel) funkciót az erekben a nitrogén-oxid szintézisének növelésével, nemcsak egészséges egyének esetében, hanem érelmeszesedésben szenvedőknél is.
Likopin
Számos tanulmányban egyre több bizonyíték olvasható, hogy a likopin, a provitamin-A aktivitást nem mutató karotinoid vegyület jelentős mértékű antioxidáns (szabadgyökfogó) tulajdonsággal bír. A likopin nagyobb mennyiségben növényi eredetű nyersanyagokban, elsősorban a paradicsomban, paradicsomkészítményekben (-sűrítmény, ketchup, -lé), görögdinnyében, pink grapefruitban, papajában és a sárgabarackban található meg. Ezen élelmi anyagok nagyobb mennyiségű fogyasztása növeli a vérplazma likopinkoncentrációját. A kutatások eredményei alapján a nagyobb likopinkoncentráció középkorú vagy idős nők esetében összefüggésbe hozható a szív- és érrendszeri betegségek kisebb kockázatával.
A paradicsomalapú termékek, különösen a paradicsomszósz fogyasztását a prosztatarák csökkent kockázatával hozták összefüggésbe.